Egy cseppnyi boldog világ. Ez volt az első gondolatunk, amikor leszálltunk a buszról és olyan kedvességgel találtuk szembe magunkat, ami ritka manapság. Na de menjünk is vissza az elejére.

A Budapesti Corvinus Egyetem GVAM másodéves hallgatóiként lehetőségünk volt a vidékfejlesztés óránkon tanult elméletet a gyakorlatban megnézni egy tanulmányi kirándulás keretén belül. Az utóbbi órákon a LEADER programba nyerhettünk betekintést, ami a későbbi-diploma utáni- életünkben fontos szerepet játszhat, így fontosnak tartottuk, hogy lássuk, hogy ez a való életben hogyan is zajlik. Számos példát szolgáltatnak erre Budapest agglomerációs területei. Ezek közül is mi Újhartyánba, Kakucsba és Deákudvarba terveztük az utazásunkat.

Csütörtök reggel busszal indultunk útnak, s bár rövid idő alatt Újhartyánba értünk, teljesen más környezetbe találtuk magunkat. Mivel már a leszállással is problémáink adódott, a busz utasai segítségét kértük, hogy pontosan hol is szálljunk le, akik azonnal, vendégszeretően útbaigazítottak minket, sőt rögtön három idős úr anekdotáit is meghallgathattuk. Miután megtaláltuk a helyes irányt (kiderült, hogy egy megállóval hamarabb is leszállhattunk volna) útnak is indultunk. Sétánk során rendkívül szembetűnő volt az, hogy mekkora a tisztaság és rend a városban. A látvány nagyon tetszett mindannyiunknak, így nem is csoda, hogy az első benyomásunk rendkívül pozitív volt. A nap haladtával ez az érzés pedig folyamatosan csak erősödött.

A Bagolyfészek nevű Ifjúsági szállás is a LEADER csoport szerencsés gondozottja, hiszen ennek a programnak a segítségével és a helyiek elképzelései alapján épült fel. A helyszínen először az étkezőben volt egy rövid beszélgetés arról, hogyan is álmodták meg ezt a helyet, miért volt rá szükség és mire is használják.

Azután körül nézhettünk az emeleten, ami szálláshelyül szolgál- rendkívül tiszta, barátságos elrendezésű szobákat találtunk-, majd a tájházként működő épületet fedezhettük fel. Végül pedig a pincébe vonultunk le meghallgatni Rácz Judit prezentációját, ami úgymond a „hivatalos” oldalát mutatta be ennek a pályázati lehetőségnek.

Az újhartyáni búcsú után minden lány álmának helyszínére kocsikáztunk át, a Kakucs mellett fekvő, a világ zajától elzárt nyugalom szigetére, a Deák Udvarházhoz, ami már több esküvő helyszínéül is szolgált-nem véletlenül. Az utazás lebonyolítása nem éppen mondható szabályosnak, se pedig kényelmesnek. Három kocsi állt a rendelkezésünkre, hogy eljussunk A-ból B-be. Talán nem is kell kifejtenünk, hogy hogyan oldottuk meg ezt a problémát valamint, hogy ehhez milyen hangulat társult. A kép önmagáért beszél. Sok jó ember kis helyen is elfér!

Lényeg a lényeg, hogy mindenki épségben megérkezett erre a csodálatos helyszínre.

Az egész területet egy család irányítja, akiknek az első elképzelésük egy fiataloknak szánt szállás kialakítása volt, több hagyományőrző programmal, de végül úgy kinőtte magát a hely, hogy rájöttek, ez egy kiváló helyszín esküvők számára. A számok pedig magukért beszélnek. Két éve 24, idén pedig már 75 esküvő felejthetetlen helyszínéül szolgált.

A rendezett udvarba érkezve szinte megjelenik előttünk egy kerti esküvő lehetősége a kedves kis halas tó mellett, telis-tele halacskákkal. Belépve a házba rögtön Vintage stílusú benti szertartásra vágyunk, olyan gyönyörű a berendezés. Körasztalok a teremben szétszórva, mindenhol csipke és apró díszek elhelyezve, ami első hallásra talán csicsásnak tűnhet, ám mindez letisztulva és ízlésesen van tálalva.

A házigazdák nem elégszenek meg a szemünk telítettségével, saját recept alapján készült mennyei pogácsával és házi készítésű limonádéval kínálnak minket. Aki pedig még ezek után sem ébredtek fel kellőképpen(gondolva itt leginkább a fiúkra), azok számára a házigazdák által készített frissen őrölt kávé tette meg a hatását. Fogyasztás közben mesélnek a családi vállalkozás hátteréről, arról, hogy a helyszín megálmodója az édesanya, az építésze az édesapa, a mesés berendezés a divattervező lányuk ízlését dicséri, míg az ételek finomsága a szakács fiúknak köszönhető.

A beszélgetés végeztével lehetőségünk nyílik a téli kertet megcsodálni, ami a legtöbb lakodalomban tánctérként funkcionál.

Ezt követően az emeleten esünk egyik ámulatból a másikba, mikor meglátjuk a szobákat, amely mind más és más virág alapján került berendezésre. A rózsa szoba lett talán mindenki kedvence, amit akár nászutas lakosztálynak is nevezhetünk.

Ugyanakkor a nefelejcs háló rész is volt olyan gyönyörű, hogy senki ne felejtse el  ezt a fantasztikus helyet.

A nap végére jutottunk el Kakucs tájházába, ahol újból nagy vendégszeretetben részesültünk és egy rendhagyó történelem órába csöppentünk, amiben egy kedves néni mutat be szinte minden tárgyat külön-külön.

Természetesen nem csak a múltbéli dolgokról kapunk felvilágosítást, hanem arról is, hogy mit köszönhet Kakucs a LEADER programnak. A házat ugyanis nem tudták volna felvásárolni és felújítani, ha nincs alkalmuk pályázni egy nagyobb összegre, itt azt is hangsúlyozta a vezető, hogy a HACS (Helyi Akció Csoport) segítsége nélkül nem tudták volna a pályázatot megírni. Elmondták, hogy a jövőben is terveznek többféle újítást, szintén pályázati pénzből, hiszen nem csak tájházként tartják számon ezt a létesítményt, hanem sok gyerekprogram helyszíneként is működik. Sajnos mostani állapotában csak az udvaron tudják a helyi gyermekeket foglalkoztatni, ám megnyerve a pályázatot bővíteni tudnák a szomszédos házzal, amiben például adventi készülődést is tarthatnának.

Haza utazva nem csupán a szívünk gazdagodott kedves emlékekkel, hanem sok terv is született, hogy mit szeretnénk a diplománk után véghez vinni, hogyan lehetnénk segítségére a vidéknek, hogyan fejleszthetnénk az elmaradott területeket. A hangulatot pedig még a nem éppen segítőkész, jóindulatú (bizonyára nem idevalósi) buszsofőr sem tudta lelombozni.

Ezúton is szeretnénk megköszönni Rácz Juditnak a szervezést! :)